Visszajelzések

Fiúnk későn, 2,5 éves kora után kezdett el szavakat mondani, kb. 3 éves korára ugyan már mondatokat alkotott, de mondatalkotása bonyolult, az értést zavaró volt, intonációja sajátos, szótagolva beszélt, láthatóan óriási energiájába került és fárasztotta a beszéd. Környezetének úgy tűnt, mintha a fejében egy „szótárt” és egy „nyelvtankönyvet” külön-külön használva állítaná össze nagyon lassan mondanivalóját. Értett szókincse ugyan gazdag volt, de láthatóan a beszédprodukció során nehezen fért hozzá a „belső lexikonjához”. Mozgásfejlődése rendben volt, kivéve, hogy a négykézláb mászást szinte kihagyta a sorból. Rajzai nagyon elmaradtak korától, 4,5 évesen még csak firkált, mindenféle alakzatok nélkül.

Verset, nagyon rövid mondókákat sem tudott megtanulni. Társas kapcsolatai – véleményünk szerint emiatt is – nem jól alakultak sem az óvodai, sem egyéb közösségekben. Visszahúzódó (főként az első két óvodás évben), éjjel gyakran felriadó, a biztonságot feltűnően kereső kisgyermek volt.

A Szakértői Bizottsághoz védőnői javaslatra mentünk 3 évesen, ahol pár perces megfigyelés után azonnal SNI- kódot kapott, illetve azt a véleményt, hogy a közösségbe kerülés nagyjából javít majd valamit a problémán, valamint heti 2 óra logopédiai foglalkozásra rendelték, melyet az óvodai logopédustól kapott. A beszéde ugyan fejlődött, de az alap problémák (lassú, bonyolult beszéd, rossz artikuláció, intonáció) nem változtak. A 4,5 évesen történt felülvizsgálaton továbbra is sajátos nevelésűnek véleményezték. Megjegyzésként elmondható, hogy a vizsgálaton olyan feladatokat kapott, melyeket az első osztályos tankönyvek első félévi anyagaiban, vagy még ott sem látunk, ennek ellenére ezeknek zömét, néhányat kisebb hibákkal megoldotta. Különösebb tanácsot nem kaptunk, személyesebb hangvételű konzultációra nem volt lehetőségünk, ezért külön időpontot kértem a gyermeket vizsgáló gyógypedagógustól, aki összeállított egy hosszabb listát fejlesztő könyvekből, melyekből itthon foglalkozhatok vele. Ezt meg is tettem. A hetekkel később megérkező írásos szakvéleményben a további logopédián kívül magánúton megoldandó mozgásterápiát javasoltak, melyről azonban nem írtak bővebbet, sem a konkrét módszereket, sem pedig a lehetőségeket illetően. Ezt követően kezdtem informálódni a létező terápiákról és az alapozó terápia mellett döntöttem. Ebben a fejlesztésben kisfiam 5 éves korától 2 éven át részesült. Az óvodai nagycsoportra rendeltek ki utazó gyógypedagógust az óvodai logopédus helyett.

Véleményünk szerint az alapozó terápia hozta meg végül a látható eredményt, amely nem csupán a beszédében, de a rajzaiban, viselkedésében, társas kapcsolataiban is megmutatkozott. A terápiát mindvégig nagyon szerette, szívesen járt a foglalkozásokra. Ügyességi játékokban (labda, ugrálókötél, mászókázás) jelentősen javult, a minden fórumon elvárt emberrajzokban, de egyéb, szabad ábrázolásokban, rajzok kompozíciójában is utolérte korát. Verstanulási képessége is nagyban fejlődött. Beszéde felgyorsult, artikulációja teljesen korrigálódott, és bár személyiségéből eredően megfontolt, analitikus gondolkodású gyerek, képes lett világosan, a lényegre sokkal jobban koncentrálva fogalmazni. Környezete számára mondanivalója követhető, kifejezőkészsége rendben van, szókincse nagyon gazdag.

A 3 évig fennálló SNI státuszt egy év alapozó torna után 6 évesen törölték. A fent leírtakat az első osztályos értékelése is visszaigazolta, valamennyi felmérője 90-100 % között mozog, szavalóversenyen és szépíró versenyen vett részt, hangszeren kezdett játszani nagy örömmel. Az iskolai közösségben kimondottan barátkozó, közösségi feladatokat vállal, a pedagógusok szerint is társai szeretik őt. Az ismeretlen helyzetekhez, feladatokhoz kifejezett kíváncsisággal és önbizalommal áll.